Takács András mutatja be új
könyvét, amely átöleli életpályájának fontos állomásait és a kor eseményeit egyaránt. Takács András, néptáncgyűjtő, koreográfus, szakíró 2011 januárjában betölti a nyolcvanadik esztendejét. Akik személyesen is ismerik Takács Bandit, tudják róla, hogy még mindig keménykötésű, jó tartású, mokány kis ember, akit valószínűleg csak a születésnapjai emlékeztetnek a korára. Ez a kötet a szlovákiai magyar folklórirodalom, főleg a folklórgyűjtés és néptánckultúra, táncházmozgalom ezen Takács András nevű egyszemélyes intézményének afféle breviáriuma, életrajzi visszaemlékezéseinek, szakcikkeinek és egyéb publikációinak keresztmetszete. (Madách-Posonium, Pozsony 2010)
Annak a nemzedéknek a meghatározó képviselője, amely a második világháború idején lépett a kamaszkorba, s amikor sorstársaival együtt megkezdhette volna középiskolai tanulmányait, jogfosztott, hontalan emberré vált, akinek minden leleményességére szüksége volt, hogy értelmet adjon életének. Akár kalandregényben is megörökíthetők lennének azok a történetek, amelyek vele és társaival megestek az illegális határátlépések alkalmával, a csempészösvényeken osonva, a csehszlovák határőrökkel versenyt futva. Noha jeles szlovákiai magyar írók, költők és tollforgatók – például Dobos László, Mács József, Koncsol László, Ozsvald Árpád, Fónod Zoltán, Jakab István és mások – erről sok mindent elmondtak és megírtak már, Takács András új színfoltokkal gazdagította ezt a palettát. A néptánccal ekkortájt, miskolci diákévei idején jegyezte el magát, hogy aztán 1950-ben – már visszatérve szülőföldjére – egyik elindítója legyen a szlovákiai magyar néptáncmozgalomnak. A kezdetekről több fejezet is szól, s persze vannak események, amelyek többször is felbukkannak a könyv lapjain. Takács András nagy szeretettel emlékezik azokra, akiktől tanult, akiktől gyűjtött, akikkel együtt fáradozott a néptánchagyományok feldolgozása és a néptánckultúra ápolása, terjesztése során.
HIRDETÉSLike this:
Like Loading...
