Pósa bácsi
Komáromban a Madách Art Caféban mutatta be 2011. május 28.-án a Pósa Lajos emlékezetei c. könyvet szerkesztője, Homoly Erzsébet. Bevezetőt mondott Batta György költő. Pósa bácsi nemzetnevelő szolgálata és az általa alapított, „Az Én Ujságom” c. gyermeklap 2014 óta Magyar Örökség, hiszen december 13-án bekerült a Láthatatlan Szellemi Múzeumba, amelybe azon magyar intézmények, személyek, csoportok sorakoznak, akik tevékenységükkel hozzájárultak a magyar társadalom erkölcsi és szellemi felemeléséhez.
Esemény:
A Pósa Lajos emlékezetei c. könyv bemutatója
Rendező:
A Rákóczi Szövetség Balogvölgyi Helyi Szervezete
Helyszín:
Komárom, Madách Art Café
Résztvevők:
A. Marton Gyula, Homoly Erzsébet, Batta György
Dátum:
2011. május 28.
Fájlok helye
../2011/2011-05-28 Pósa bácsi vándorúton, Homoly
Fájlok száma:
13
Fájlok mérete
5,7 GB
Összidő:
1 óra 13 perc 36 másodperc
Előnézet:
http://www.televizio.sk/2015/04/posa-bacsi-vandoruton-2/
Létrehozó:
Magyar Interaktív Televízió
Formátum:
AVC / Advanced Video Codec
Profil :
High@L4
Adatsebesség:
10,6 Mbps max. 16,0 Mbps
Felbontás:
1 440 x 1 080 képpont
Képarány:
16:9
Képkockasebesség:
25,000 fps
ColorSpace/SUB:
YUV / 4:2:0
Sorváltás típusa:
váltottsoros
Sorváltási sorrend:
felső mezővel kezdődő
Formátum :
AC-3 / Audio Coding 3
Adatseb. mód:
állandó
Adatsebesség
256 Kbps
Csatornák #:
2 csatorna
Mintavételezés:
48,0 KHz
Több mint húsz fejezetben, több mint 400 képpel, 216 oldalon, színes melléklettel jelent meg a kiadvány összegezve Pósa Lajos életének főbb adatait; bemutatva szülőhelyét, Nemesradnótot – egyházát, oktatási intézményeit; ismertetve Pósa bácsi költővé válásának körülményeit; munkásságát Az Én Ujságom gyermeklapban, korabeli köteteiben; lencsevégre kapva a Pósa Albumot, melyben a költő emlékezetével kapcsolatos írások, fényképek vannak összgyűjtve; ismertetve Bodon Lajos kántortanító munkásságát – a radnóti Pósa szobor állításának körülményeit, a Pósa-ereklyezászló történetét; a Pósa szobor visszaállítását, s az azt követő nemesradnóti megemlékező ünnepségeket egészen napjainkig – bővebben tárgyalva az 2000-es és 2010-es ünnepségsorozatokat; összefoglalva a napjainkban megjelenő kiadványokat, Gábor Emese képzőművész, illusztrátor, Kun Miklós Jenő Pósa-kutató a költő érdekében kifejtett munkásságát; az egykori Pósa Asztal működését illetve a mai, a Csemadok Rimaszombati Területi Választmánya által működtetett Pósa Lajos Irodalmi és Közművelődési Kávéház ezidáig megvalósult rendezvényeit; szót ejtve a kingyesi barátokról, Dankó Pistáról, Lányi Gézáról; fejezetet szentelve a költő édesanyjának, feleségének, lányának, a nemes Pósa és nemes Bodon családokban eddig felgöngyölt rokoni szálaknak; az 1908-as nagy radnóti tűzvésznek; közzétéve pár hazafias versét; a költő írói jubileumait, temetését s végül a Sárospatakon őrzött hagyatékot – kiegészítve érdekesebbnél érdekesebb képekkel, információkkal, adatokkal.
Tovább: http://m.tornala.webnode.sk
Pósa Lajos (Radnót, 1850. április 9. – Budapest, 1914. július 9.) a magyar gyermekirodalom klasszikusa, dalszerző.
Pósa bácsi egyszerű református földművelő szülők gyermeke, akik az eszes fiút szegényes anyagi viszonyaik ellenére is taníttatták. A gimnázium hat osztályát Rimaszombatban végezte, a két felsőt Sárospatakon, majd a budapestiegyetem bölcseleti karán a tanári pályára készült és a rendes tanfolyamot el is végezte. Ezalatt folyton súlyos anyagi bajokkal küzdött. Mint egyetemi hallgató óraadással és a lapokba írogatással tartotta fenn magát. Öröme, vigasztalása a költészet volt; sőt feláldozta ez ábrándjának már-már biztosított életpályáját is. Volt kisegítő-tanár a fővárosi reáliskolában (a belvárosban, meg a Józsefvárosban is) egy évig; de egyrészt beteges volt, másrészt pedig minden áron költő akart lenni. Felhagyott tehát a kenyérpályával és folyton írt. Írói pályáját a Tóth Kálmán szerkesztette Bolond Miska c. humorisztikus lapnál kezdette az 1870-es évek elején mint rendes belső munkatárs; ily minőségben 1875-ig Csernátoni Ellenőrjébe is dolgozott, majd a Toldy István szerkesztésében megjelent Nemzeti Hírlaphoz került és 1881-től a Szegedi Napló munkatársa volt. Majdnem kivétel nélkül minden napi és hetilapba s folyóiratba írt, a fővárosiakon kívül számos vidékibe is. Mint munkatárs és segédszerkesztő Szegeden 1889 végéig működött, amikor mint már országszerte ismert gyermekköltőt aSinger és Wolfner cég egy megindítandó gyermeklap szerkesztőjéül meghívta Budapestre. Szegeden arany tollal tisztelték meg, eljöttekor pár száz gyermek arcképéből albumot nyújtottak át neki s a város intelligenciája búcsúünnepet rendezett tiszteletére. Ezután Budapesten működött, Benedek Elekkel együtt megindította az első irodalmi értékű gyermeklapot Az Én Újságom címmel, s annak szerkesztője volt. A gyermekköltészet mellett kiválóan a hazafias lírát művelte, nevezetes politikai események alkalmával gyakran adva kifejezést a hazafiérzésnek. Ilynemű költeményeinek lelkesítő hatása alatt határozták el és kötelezték magukat agyorokménesi szőlőbirtokosok, hogy a költőt minden évben Lajos napján egy hordó ménesi borral tisztelik meg. Az első évi tiszteletadót 1896-ban külön küldöttség művészileg faragott hordóban adta át egy írói estélyen az ún. Pósa-asztalnál. 1901-ben megházasodott és anyja halála után feleségével együtt Radnótra költözött, azonban alig egy év múlva ismét visszatért a fővárosba. 1892-ben a Petőfi-társaság tagjának választotta. (wiki)
HIRDETÉS
